2 órája
Ugrál, ordít, édességet hoz – így szurkol Rozika néni a DEAC jégkorongcsapatának – videóval
69 évesen, nyugdíjas nőként egyedül járni nagyon kemény jégkorongmeccsekre? Rozika néninek ez nem akadály, sőt, már évek óta az egyik legnagyobb szurkolója a DEAC jégkorongcsapatának.
Rozika néni kitűnt a tömegből talpig a DEAC jégkorong viseletébe öltözve
Forrás: Czinege Melinda
Nyugdíjasként vágott bele új hobbijába, s már hatodik éve megállíthatatlan a lendülete. A hajdúszoboszlói Marczi Mátyásné Bordán Róza – vagyis ahogy ő kérte, hogy szólítsuk, Rozika – a DEAC jégkorongcsapatának egyik legnagyobb szurkolója, aki noha elmúlt már 69 éves, nemrégiben döntött úgy, hogy elkötelezi magát a sportág mellett, és töretlen bizalommal támogatja a hokisokat. És hogy milyen árulkodó jelei vannak annak, hogy Rozika néni hatalmas fanatikus? Annyit elárulunk már az elején, ha nem beszéltük volna meg előre, hogy találkozunk, akkor is biztosan felismertük volna a lelátón szurkolói outfitjéről. Minden másról pedig ő maga mesélt a Haonnak a Budapest Jégkorong Akadémia elleni meccsnapon vasárnap.
Forrás: Czinege Melinda
A hatodik bérletes szezonját kezdte meg idén a nyugdíjas DEAC-szurkoló, Rozika néni
Amikor Rozika nénivel találkoztunk, nagy sebbel-lobbal kereste szurkolói bérletét. Igen, jól olvassák, a fiatalos nyugdíjas
2019 óta rendíthetetlen DEAC-drukker, olyannyira, hogy minden évben megveszi egy teljes szezonra a belépőt.
Érkezéskor a biztonsági őröktől kezdve a pénztárosokon át a szervezőkig mindenki fülig érő mosollyal köszöntötte, és mellészegődve ezen a képzeletbeli vörös szőnyegen sétáltunk először a büfé, majd aztán a lelátó felé.
Apropó, büfé: megtudtuk Rozika nénitől, hogy minden hazai találkozó előtt van egy „szertartása”, vagyis elfogyaszt egy szelet zsíros kenyeret lila hagymával, amit lekísér egy pohár meleg teával. Ebben az autentikus meccsnézős hangulatban csüccsentünk le beszélgetni.
A kisunokám, Attika korcsolyázni kezdett a DEAC-nál, majd megszerette a jégkorongot. Aztán jöttünk megnézni az edzéseket, volt rá példa, hogy én hoztam el, és ez így ment néhány évig. Ezzel egy időben, 2019-ben vettem egy bérletet, mondván, hogy akkor én meg eljárok a felnőtt hokimeccsekre a családommal. Mivel Attikának rengeteg edzésre kellett járni egy héten iskola mellett, nagy teher volt mindig elvinni Szoboszlóról, így abbahagyta, így csak én maradtam, aki azóta is szurkol a felnőtteknek…
– mondta Rozika néni.
De még hogy! Bevallása szerint gyakran kiereszti a gőzt, sőt, az igazságérzete miatt mint fogalmazott, kiordítja magát – és hát feltételezem, van is mit levezetni, ha figyelembe vesszük, hogy több mint 11 éve polgári búcsúztatással foglalkozik (immár nyugdíj mellett)… Úgy véli, hiába nagy futballkedvelő a férje (aki egyébként Fradi-drukker), valahogy mindig is a jégkorong vonzotta, és mivel szereti a függetlenséget, gond nélkül elindul egyedül Hajdúszoboszlóról a Jégcsarnokba.
Forrás: Czinege Melinda
Mindenesetre az több ponton is kiderült, hogy Rozika néni vállalkozó személyiség, és ide tartozik az is, ha nagy lendülettel repül a korong a nézőtérre, még azt is simán el meri kapni. Kitartását és elhivatottságát pedig nem hagyta a klub szó nélkül, ajándékkal kedveskedtek neki:
– Tavaly az ötödik szezonomban jártam, amikor a DEAC szakosztályvezetője félrehívott, hogy fáradjak be a fiúkhoz az öltözőbe, mert meglepetés vár. Végül kaptam egy mezt Molnár Dávid nevével és számával feliratozva, amit a csapat többi tagja aláírt
– mesélte mosolyogva.
Erre alighanem rá is szolgált, pláne, hogy ha nagyon nem ment a csapatnak, akkor is hűen kitartott mellettük, persze, ez nem mindig volt ennyire könnyű:
– Arra is volt már példa, hogy amikor nagyon vesztésre álltunk, egyszer csak azt gondoltam a meccs vége előtt három perccel, hogy inkább felállok és hazamegyek… Aztán átfutott bennem, hogy ez kívülről sokkal egyszerűbbnek látszik, és én azért jövök, hogy szurkoljak – mondta.
Forrás: Czinege Melinda
Alighanem a DEAC jégkorongcsapatának is a nagymamájává vált Rozika néni
És ami azt illeti, Rozika néni részéről sem marad el a kedveskedés, mert a jégkorongmeccsek végén szokás, hogy a szurkolók bedobálnak különféle édességeket a pályára. Főszereplőnk azonban nem bízza a véletlenre,
kiderítette, ki milyen csokit (vagy éppen gumicukrot) szeret a játékosok közül, rendszerint telepakol egy nejlonzacskót, és odaadja egészben valakinek a csapatból.
A vasárnapi meccset is igen nagy koncentrációval figyelte Rozika néni, aki minden egyes szerzett gólnál felugrott örömében, de sajnos többször csóválta is a fejét: végül kikapott a DEAC 4-3-ra. Ennek ellenére természetesen a mérkőzés végén járt mindenkinek az édesség – biztatásképpen a következő találkozóra.
