Állati jó sóbiznisz Földesen – fotókkal, videóval

Riportunk helyszínére az egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket. „Nyílt Földesen egy kis autentikus falusi ranch, amely nagyon sokrétű és családias. A gazdák saját ötletei vannak benne, akik szerény emberek: nem pályáztak, nem vettek fel támogatást, hanem hosszú 16 év munkájával jutottak el eddig. A Ványi Ranch hungarikum állatokkal rendelkezik, kiadó kis portával, sóházzal, amiben több szoba is van. Hajdú-Bihar csiszolatlan kis ékszerdoboza lett ez” – írta szerkesztőségünknek. Úgy gondoltuk, ezt az ékszerdobozt nekünk is látnunk kell, és egyébként is kíváncsiak lettünk a gazdák történetére. Egy perzselő júliusi délelőtt felkerekedtünk, és meglátogattuk őket, valamint a ranch összes többi lakóját: 2000 jószágot, 364 angyalt, 29 macskát és egy kutyát.

Ezekről a számokról azonban még mit sem sejtettünk, amikor begördültünk a ranch utcájába, ahol már várt minket egy házaspár, Ványi Antal és Ványi Antalné Hajni, a Ványi Ranch tulajdonosai. Rögtön fedezékbe, a hűvös sóházba vonultunk, ahol megosztották a Haonnal, honnan és hogyan indult vállalkozásuk. – Az egész ötlet az egészségből indult ki – kezdte Hajni, aki 14 éve a debreceni Tüdőgyógyászati Klinika munkatársa. – A férjem mezőgazdasági dolgozó, de asztmás, és a munkahelyeken már a felvételkor kiszűrték. 

 – idézte fel. – Ma már tartunk szürkemarhát, fürjet és nyulat is, összesen 2000 jószágot – tette hozzá Antal.

Az egészség miatt indult a Ványi Ranch 

Mint megtudtuk, az állattartással együtt a sóház is organikusan fejlődött a ranchen. – A férjemnek szerettünk volna az asztmájára valami alternatív egészségügyi megoldást találni, ez lett a sószoba, ami olyan jól sikerült, hogy idővel mindenki más is igényt tartott rá – avattak be a földesi sóbiznisz kezdeteibe. Megmutatták, ma már van csoportszoba, gyereksarok és külön kétszemélyes, exkluzív részleg is a sóházban. Rákérdeztünk, milyen nehézségekbe ütköztek az elmúlt 16 évben, de úgy tűnt, a sors, a szerencse és az összes jó tündér is az oldalukon állt. 

Hogyan telnek a mindennapok? – szögeztük a kérdést a házaspárnak, amire rávágták: – Húzósan. A feladatokat megosztják, az állatok etetése, rendben tartása, a hús és a tojás értékesítése Antal feladata, valamint ő intézi a papírmunkát, és tartja a kapcsolatot az állatorvossal. Hajni teljes munkaidőben dolgozik a klinikán, a fennmaradó idejében a sóhivatalt üzemelteti: a sóházzal kapcsolatos teendőkkel foglalatoskodik, és intézi a saját közösségi médiás platformjain a marketinget. Tiktok fiókja is van már, de bevallotta, Hajnikát, a lányukat kérte, hogy mutassa meg, hogyan működik a felület.

– Ahogyan elkezdtek járni az emberek a sószobába, szinte mindenki kért tőlem valamit, hogy nem tudok-e erre vagy arra valamilyen só terméket ajánlani, így aztán bővült a kínálat fürdősókkal és sólámpákkal is – mondta Hajni, aki a legnagyobb sikerélményéről is beszámolt. – Az egyik eset tüdőgyógyászati munkatársként is nagyon szembetűnő volt. Egy kislánynak annyira be volt dugulva az arcürege és a homlokürege, hogy hónapokig nem tudott aludni sem ő, sem a szülők. Olyan nyűgös és hisztis volt a gyerek, amikor idejöttek, hogy 10 percre sem tudtuk lekötni, annyira szenvedett. Elkezdett naponta 1-1 órát eltölteni a sószobában, aztán pár nap után azt vettük észre, hogy már le tud ülni csendben rajzolni. Az itt töltött idejét fokozatosan csökkentettük, míg elmúltak a tünetei – osztotta meg. Antaltól is érdeklődtünk, hogy asztmásként milyen tapasztalatai vannak. 

 – tette hozzá mosolyogva.

Vendégeket is fogadnak

A sok vendég azonban egy idővel már nemcsak sóval kapcsolatos kérést fogalmazott meg, hanem az udvarra is szemet vetettek. – Ez is magától jött, kérdezték, hogy nem lehetne-e ott tartani egy szülinapot, egy lánybúcsút, egy legénybúcsút, aztán jött az igény, hogy akik itt buliznak, azoknak biztosítsunk szállást is, úgyhogy kialakítottunk egy vendégházat is. 20 ember kényelmesen le tud feküdni, van hozzá szauna, dézsa, jacuzzi, és mindennel felszerelt konyha is – sorolták. Eleinte csak a helyszínt biztosították, aztán itt is mindenféle kérés megtalálta őket. – Elmondják, hogy mit szeretnének, és akkor mi azt megvalósítjuk – összegezte Hajni röviden a rendezvényszervezési politikájukat. – Kértek már tőlünk falusias hangulatú lánybúcsút, de tartottunk már spirituális napot is, ahol a tarot kártyák voltak a főszereplők – említett pár példát a közelmúltból.

A hűvös sóházból a forró udvarra mentünk, ahol itt-ott egy-egy gyönyörű cicát láttunk elnyújtózni a napon. Megtudtuk, összesen 29-en vannak a ranchen, és az egész őrületet Hajnika, Ványiék lánya kezdte. Mint elmondták, 3 éve sajnálta meg Kókuszkát, a fehér színű mentett szobacicát, akit befogadtak, aztán innentől a macskavonaton nem volt fék. Minden kóbor bársonytalpú náluk kötött ki, külön macskaházuk van fűtéssel, mászókával, és csobogóval. Egészségügyi okokból is járt már náluk cica, állításuk szerint a falu macskája is gyógyulni jár a ranchre.

A kutya se volt otthon – írhatnánk, hiszen az ólja előtt elhaladva közölték, a családi kedvenc éppen a kozmetikusnál van. Ottjártunkkor a hófehér bobtail szakértő kezek alatt szépült a szalonban, ugyanis az első versenyére készült.

Az erdélyi kopasznyakú tyúkok viszont nem voltak kimenősek, mind ott tolongott és hangoskodott a helyén. – Nagyon kevés van már belőlük a világon, ezért tenyésztővé váltunk. Tenyészpárokat állítunk össze, és az utódokat értékesítjük, jelenleg 140 jércénk és 30 kakasunk van – mutatta be a csapatot Antal.

Állati sokaság az udvaron

A szürkemarhák jelentősen kisebb létszámmal, bár sokkal nagyobb súllyal voltak jelen. Összesen tízen laknak az ólban, mindegyikük fülében csinos „NÉBIH” feliratú fülbevalóval. – Ezt a születés után pár héttel fel kell helyezni a borjakra, hogy számon tudják tartani az állatokat. A borjakat szoktuk levágni, és a növendékhúst eladni. Már ezt sem kell hirdetni, az emberek tudják, Ványi Anti mikor fog ölni – mondta Antal. Hajni hozzátette, a tejet nem használják fel, mert azt vallják, arra a kicsiknek van szüksége. 

 – osztotta meg velünk Antal, aki bevallotta, neki is eleredtek a könnyei a búcsúzásnál.

A gyönyörű bociszemektől távolodva benéztünk még a kecskékhez, a birkákhoz, a malacokhoz, nyulakhoz és a galambokhoz is – mindenhol volt kicsi, ahogyan Hajni fogalmazott, érzik a ranchen a jószágok a szeretetet. Hangsúlyozták, elsősorban a hungarikum állatok tartására koncentráltak, mert számukra fontos, hogy modern környezetben ugyan, de megőrizzék a hagyományokat. 

Végül megcsodáltuk a fürjeket és a nemrégiben érkezett páva párt, valamint benéztük a tyúkólba is, ahol Laci kakas volt az úr. Kukorékolni szokott? – kérdeztük. – Hogyne, 4 órakor nyomja – válaszolta Antal.

Ma már a jövőt tervezgetik

Hogyan tovább? – adódott a kérdés a sóház, a vendégház, és az állatok láttán. 

 Kezdetben nem is számolgattunk, az sem tudtam, hogy el kell tenni a számlákat, a könyvelőnk szólt rám. Aztán amikor kijött az első végösszeg, rájöttünk, ennek van keletje. Ma már két alkalmazottat foglalkoztatunk, egyiket teljes munkaidőben, a másikat csak rendezvények idején. Nem mertünk több embert felvenni, nem akartunk kockáztatni, mert nem láttuk, lesz-e élete a ranchnek, de úgy tűnik, hogy van. Decemberig szinte már teljesen be vagyunk táblázva – avatott be Hajni.

És hogy mi lehet a titkuk azon kívül, hogy minden élőlény érzi náluk a szeretetet? Talán annak az összesen 364 darab angyalnak is köze lehet hozzá, akik szintén a ranchen kaptak helyet. – Az onkológián az egyik gyógyult betegtől kaptam egy angyalt, ami nagyon tetszett, és ezt mások is észrevették, így egyre többet hoztak nekem, és már én is gyűjtöm őket – libbent fel előttünk a rejtély, hogy miért találkozunk szinte mindenhol ezekkel az angyali figurákkal.

A rengeteg kellemes találkozástól feltöltődve vettünk végül búcsút a ranchtől és összes lakójától. Szívesen maradtunk volna még, de ahogyan már a Queen is megénekelte, a sónak folytatódnia kell.